Vannak elengedhetetlen dolgok ahhoz, hogy az embernek rendben legyen a bioritmusa. Ilyen például a rendszeres testmozgás, a bifidusz eszenzisz és persze az évi legalább egy disznóvágás. Úgyhogy eltelt egy év, és újra eljött a pillanat, disznót vágtunk az „ősöknél”!

Reggel 6-kor volt meetingünk a malaccal, fél 6-kor csörgött is az óra. A tavalyi emlékeim alapján tudtam, hogy nehéz menet lesz. Felöltöttem hát harci öltözetem: egy olyan munkásnadrágot, amiben ránézésre még egy ősmagyar is elfoglalhatta valaha a Kárpát-medencét, kiegészítve egy csinos pufidzsekivel, és egy félig szakadt gimis tornacipőmmel, majd ezt még megkoronáztam egy igazi elnyűtt fejfedővel és egy saccperkábé 5 hetes borostával. Készen álltam a bevetésre. Mint később kiderült, jobban is sikerült a beöltözés, mint hittem.

A röfi szállításához rutinos vén rókákat megszégyenítve kitaláltuk, hogy egy régi gurulós kocsit használunk. Proaktív ember lévén, meg persze, hogy ne hozzám kerüljenek a véres tálak, magamra vállaltam a kocsitoló szerepét. Megérkeztünk a találkozási pontra, ahol csata előtt még utoljára összegyűltünk a többi vitézzel egy lelkesítő beszédre:„Utána lesz pálinka, gyerekek!”.

Hivatalos volt az eseményre egy szomszédunk is, akivel már jó ideje csak annyi a kapcsolatunk, hogy félévente egyszer odaintünk egymásnak a kert végéből, miközben vagy félmeztelenül nyírja a füvet vagy jégcsapokkal az orrában havat lapátol.

Lelkesen nyújtottam neki kezet, ő pedig miközben viszonozta a kézfogást, nemes egyszerűséggel…bemutatkozott. Na, ez kicsit váratlanul ért, gyakorlatilag a szomszédságukban tologattam a csattogós lepkét még tökmag koromban! Na de nem volt idő magyarázkodni, jött a vágás. Mialatt a piszkos munka történt, én kicsit félrevonultam. Jobb ezt a profikra hagyni, és a hentes neki is látott a dolognak.

Azonban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szomszédunk igen csak rosszalló tekintettel pillantgat felém. Ekkor kezdett összeállni a kép. Végignéztem magamon. Olyan jól sikerült a malaclikvidáló kosztümöm, és a gurulós kocsi is rádobott egy lapáttal, hogy azt hitte, a hentes segédjeként csatlakoztam a buliba! Olyan ez, mint mikor minden egyenruhást rendőrnek nézünk, disznóvágáson meg mindenki, akinél szerszám van és az alkalomhoz illően öltözik, szakértőnek tűnik. „Kösz Jani bácsi, ne is álmodjon róla, hogy ezek után nem eszem le a meggyet az átlógó gyümölcsfájáról!”- gondoltam.

 Önmagában nem is lenne nagy baj, hogy hentesasszisztensnek nézett, de hogy az alapján, hogy én épp a kutrica mögött bujkálok, miközben zajlanak a dolgok, úgy sejtem, hogy nem is túl jó hentesasszisztensnek!

Letudtuk a vágást és a szállítást, majd egy pálinka mellett sipkámat lekapva libbentettem fel a leplet kilétemről. Hát, Jani bácsi zavarba jött, mint Ádám anyák napján. Majd sűrű bocsánatkérések közepette, ittuk meg a pertut vagy háromszor...

Még több élményt olvasnék: https://www.facebook.com/elmenygarzon