Az egyetemista lét számos előnye mellett meglehetősen sok megpróbáltatással is jár, zh-k, vizsgák, beadandók tucatjai és persze emellett még a kari bulin is mindenki legény, aztán a másnapi előadáson meg persze lepény. Szóval vannak kihívások bőven. Mégis, ami a leginkább feladja a leckét, az egyetemi évek koronája, a szakdolgozat. Ez szinte, de csak szinte rázósabb, mint szabad próbafülkét kifogni az Árkádban a Glamour napok idején… Én is épp ennél a fázisnál tartok, írom gőzerővel a nagy művet, vagy legalábbis maradjunk annyiban, hogy erre hivatkozva mondok le jó sok programot… Emiatt az időszak miatt volt az utóbbi időben egy kicsit csendesebb a blog, de azért mégis csak legyen egy fontossági sorrend, cikket írni kell! Úgyhogy ha már épp aktuális számomra a téma, most írjuk meg pár lépésben azt a szakit! Igen, már becézgetem! Azt hiszem, ez már önmagában jelzi a helyzet súlyosságát. Nézzük a stádiumokat.

1. A Pató Pál úr szindróma. Hisz bőven ráérünk arra még! Négy hónap van a leadásig. Ugyan már, idő, mint a tenger! Máskor egy este alatt összedobtunk egy beadandót. Nehogy már ezt a szakdolgozatot meg ne sikerüljön néhány hét alatt? Szóval akkor mikor kezdjük? Akkor, amikor a diétát szoktuk: majd holnap!
2. Az 1-es szintű pánik. Na jó, a hátralévő hónapok száma gyorsabban olvad, mint a sarkvidéki jégtáblák, abból a négyből most már csak kettő maradt. Mindenki más a környezetedben flottul halad, és ennek mindenféle látványos nyomát is hagyja a közösségi oldalakon. Ott egy kitöltendő kérdőív, amott egy elejtett mondat arról, hogy már kész is a nagy része… Te meg épp azon agyalsz, hogy milyen betűtípussal kezdd el a gépelést. Ilyenkor igen csak jellegzetes kérdések merülnek fel. Lehet nem is erről a témáról kellett volna írnom? Miért nem válaszol a konzulens? Mikor is kell leadni?
3. A minden érdekesebb. Word megnyitva, betűtípus gondosan kiválasztva, szakdolgozat felírva. Na de minden összeesküdött ellened, nem tudsz koncentrálni. Az egész világ téged hív, a lakás ordít, hogy ki kellene takarítani, a porszívózás még sosem volt ennyire csábító, és még az a légy is hogy tud ilyen érdekesen repülni? Nincs esélyed, hogy belevágj.
   

4. A 2-es szintű pánik. Na jó, most már tényleg vegyük komolyan!
5. A lendület. A 2-es szintű pánik közvetlen eredménye. Megszületik az elhatározás, belevágsz. Egy kis bullshit innen, egy kis tudományos rizsa onnan, és máris pörög az a szakdoga.
6. A haverok, buli, Fanta. Az oldalaid száma pár nap alatt kétszámjegyűre emelkedett. Pedig még bele se adtál mindent, akármilyen exponenciális növekedéssel kalkulálva bőven kész leszel. Jöhet a jól megérdemelt lazítás a kemény munka után.
7. A 3-as szintű pánik. Na jó, nekem annyi. A legkomolyabb kutatási eredmény, amit eddig felfedeztél az az, hogy a napi átlagosan megírt oldalaid száma valahol nulla és fél között mozog. Minden második mondathoz hivatkozást kell kerítened, a konzulens még mindig nem válaszol. Lementettél korábban már vagy 50 forrást a „Még jól jöhet mappába”. Na de feldolgozni őket?! Az már nehezebb ügy. Vajon van lehetőség extra határidőt kérni? Vagy jó lesz a következő félévben is az a diploma? Most már biztos, hogy nem erről kellett volna írni!
8. Schmittelni kéne valamit. Próbálsz mindenféle szinonim kifejezéssel keresni egy szakdolgozatot, ami hasonló témában íródott, de semmi egyezést nem dob ki még a Google sem. Sem magyarul, sem angolul, még németül is próbálkozol, pedig úgy már csak az önéletrajzod szerint beszélsz, de semmi.
9. A 10-es szintű pánik. Bizony hirtelen nyolc szintet ugrott a pánikmérő. Azt sem tudod, hol áll a fejed. Elméletet kellene írnod, vagy inkább a kutatást elemezni, esetleg most már jó lenne a hivatkozásokat is rendbe tenni? Annyi teendőd lenne, hogy azt sem tudod, mivel kezdd. Közben folyton kattog a stopper, a képzeletbeli homokórából villámsebességgel pörög a homok. Bűntudatod van, ha valamelyik estét nem a szakival töltöd. Ez már a vég.
10. A megcsömörlés. Már minden a könyöködön jön ki. Ha meglátsz egy kötetet a könyvesboltban, rögtön elképzeled, hogyan hivatkoznád le, ha elolvasol egy cikket a neten, máris azon agyalsz, hogy ez vajon lektorált forrás, nem lehetne valahogy felhasználni? A leggyakrabban használt kifejezéseid a „kéne még valami szakirodalom” és az „egy energiaitalt kérnék”.
11. Az utolsó este. A leghosszabb este, sőt inkább éjszaka az egyetemi évek alatt, Dante poklának összes bugyrát végigjárod egyetlen hosszú éjjel alatt. Ilyenkor mindig kiderül valami baki, egy le nem hivatkozott bekezdés, egy duplán szereplő gondolatmenet, néhány helyesírási hiba, ami csak a sokadik elolvasás után került elő. Vajon olvasd át még egyszer? Vagy jobb nem is tudni róla? Na jó, reggel vigyük köttetni, akkor legalább már nem lesz visszaút.
12. A Paradicsom. Az ünneplés ideje. Ez az az időszak, ami most még elképzelhetetlennek tűnik. Leadtad, még vállalható is, a hivatkozások is rendben vannak. Többé-kevésbé át is olvastad még leadás előtt, nagy baj nem lehet. Jöhet a lazítás, úgy két napig. Aztán következik a készülés a védésre és az államvizsgára.

A fázisok persze nincsenek kőbe vésve, ki többön, ki kevesebben esik át. Egy viszont biztos, szakdolgozatot írni nem egy leányálom. Kitartást minden szakizónak!

Még több élményt olvasnék: https://www.facebook.com/elmenygarzon