Hogyan mondjak fel?

Az álláskeresés és az interjúra járás mellett a munka világának harmadik foghúzásként megélt élménye -nyilván azon túl, hogy dolgozni kell- a felmondás. Az elhatározás viszonylag könnyen megszületik, na de közölni azt? Az már jóval keményebb dió.

giphy_8.gif

Ilyenkor szinte mindenkiből Pató Pál úr lesz. Eltervezzük, hogy most jól megmondjuk a főnöknek, hogy ennyi volt, vége, kilépünk. Aztán pár pillanattal később úgy döntünk, hogy inkább akkorra időzítjük a dolgot, amikor a diéta is kezdődni szokott: majd talán holnap!

Mikor én voltam ebben a cipőben, hetekig halogattam a bejelentést. „Majd a meeting után!” Most épp nagyon elfoglaltnak tűnik a főnök, nem zavarom ilyesmivel!” „Hmm…ez a mai nap nem is volt olyan rossz. Lehet, hogy mégsem kellene felmondanom?” „Most lépjek le pont a csapatépítő előtt? Inkább azt még megvárom!” „És ha épp most kapnám meg azt az előléptetést?” „Hogy mondjam meg neki? Mindenki utálni fog!”

Többször pattantam fel határozottan, hogy „na, most jól a képébe vágom”, majd kanyarodtam el az irodája mellett, és álcaképp hoztam egy pohár vizet a konyhából, vagy egy üres papírral a kezemben tértem vissza a fénymásolótól, és csüggedten huppantam le a székembe. Végül nagy nehezen összeszedtem a bátorságom, lelassítottam a pulzusom, és eldadogtam, hogy én bizony kilépek. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mekkora ügyet csinált egy olyan dologból, amin jobb gyorsan túlesni. A főnök jól kezelte a helyzetet, minden könnyen ment, szinte már bántóan könnyen… Sehol egy kis könyörgés vagy egy „maradj, mert nélküled megáll a cég”?!

Van azonban, aki a még könnyebb utat választja. Egy ismerősöm mesélt az egyik kollégája igen „elegáns” megoldásáról. Már egy pár hete elég feszített volt a munkatempó náluk, túlóra, stressz közelgő határidők. Az egyik srác szólt a többieknek, hogy sétál egyet, kiszellőzteti kicsit a fejét. Na, azóta nem látták! Másnap az anyukája jött a cuccaiért. Gyorsan bedobozolta a mama a cserepes virágokat meg a tollakat az asztaláról, és meg is volt a felmondás. Klasszikus! Egy édesanyára mindig számíthatsz!

Ti találkoztatok már hasonlóval? Esetleg más egyedi megoldással? Akkor jöhet kommentben!

Még több élményt olvasnék: https://www.facebook.com/elmenygarzon