Egy szombat este Dani barátommal bevetésre mentünk. A hadjárat célja az volt, hogy a cimborám felcsípjen egy lányt, vagy elmondása szerint több még jobb lenne. Ki is kötöttünk az egyik belvárosi szórakozóhelyen. Éppen csak beléptünk, heringparty, max hangerő. Nem az a tipikus beszélgetős este, marad a klasszikus „hátulról oda táncolsz, aztán reméled, hogy szemből is szép” módszer a hódításra. Dani egyszer csak oda szól, hogy váljunk szét, ő most úgy érzi egyedül nagyon, de nagyon be tudna csajozni. Hát jó, hajrá! Nem én leszek itt a ma esti hárem begyűjtésének elrontója.

Én fogtam magam, és az egyedüli biztos pontot választottam a buliban: irány a pult! A pultos lány az egyetlen a partyban, aki biztosan nem tud faképnél hagyni. Fél óra masszív sorban állás, majd közel egyheti fizetésemért cserébe whisky kóla begyűjtve. Na keressük meg Danit!

Rövid kutatás után elő is került a tánctér közepén. Csukott szemmel, épp olyan koordinálatlan mozdulatok közepette „táncolt”, mint aki épp lábon hord ki egy stroke-ot. Körülötte pedig egy komoly kis kráter alakult ki, sehol egy lány, de még csak egy tétova srác sem mert téblábolni úgy egy méteren belül az egyébként tömött discoban. Olyan volt, mint egy bolygó, aminek saját gravitációs mezeje van. Érdemes tudni Daniról, hogy úgy két méter magas és náluk a családban 100 kiló felett kezdődik az ember. Szóval maximálisan megértettem a biztonságos távolságba húzódókat a „tánc” címszó alatt levegőben csapkodó lapátmancsok elől.

Oda megyek hozzá, és vállon veregetem, hogy vége legyen a rohamnak: „Dani, mi történt? Hol vannak a csajok?”

Meglepetten pislogott, majd vállat vont: „Hát, ez nem jött össze!” Majd lesújtóan nézett körbe a fedezékbe húzódókra: „Ahogy Konfuciusz tanította, a sas sem vadászik legyekre!”

Még több élményt olvasnék: https://www.facebook.com/elmenygarzon