1. rész - Baljós szálak
Manapság a vidéki fiatalok tömegesen költöznek Budapestre. Nagy előnye is a nyüzsgő fővárosnak, hogy előbb-utóbb szinte minden régi haver itt köt ki, az egykori gimis osztálytársak, az egyetemi cimborák, a srác a szomszédból, szóval nagyjából mindenki. Az okokat ismerjük: „ott sokkal több a lehetőség, magasabbak a fizuk, meg persze, van élet rendesen”.Vidékiként a fővárosba költözni nagy váltás, és mindnyájunknak át kell esnünk a költözés és a beilleszkedés igencsak emberpróbáló, sokszor váratlan nehézségekkel járó folyamatán. A procedúra kötelező és előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lépései: keresni egy jó albit, szerezni egy jól fizető állást, találni egy közeli közértet, ami újabban még az se hátrány, ha vasárnap is nyitva tart, megtanulni, hogy jutsz haza a Blaháról, na de az igazi kihívás: a tökéletes fodrász kiválasztása.
Én nagyjából másfél hónap budapesti tartózkodás után szembesültem először a problémával. Sétáltam a nyüzsgő körúton a megfelelő fodrászüzletet keresve, de mind olyan egyforma, mind olyan barátságtalan, a felelősség pedig hatalmas. Ha a rossz szalon mellett teszem le a voksom, simán benne van a pakliban, hogy egy túlontúl forradalmasító hajszobrász munkája után egy Kozsó tinccsel gazdagodom a fejemre, és tölthetem a következő két hónapot kopaszon, vagy, ami még rosszabb ecsetfejűként végzem, és édesapám kitagad. Próbáltam húzni-halasztani az ügyet, nyugtatgattam magam, hogy a hosszú haj a menő, sőt ha eleget várok, talán még a lófarok is visszajön a divatba. Végül azonban beláttam, hogy elkerülhetetlen a nyírás. Na de hol is kezdjek neki? Annyival egyszerűbb volt vidéken, ahol csak vidáman betoppantam a két üzlet közül az egyikbe, és Kati néni már mosolyogva mondta is „gépelhetem kétcentisre az oldalát, ugye fiatalember?”