Hétköznapi történetek rovat: A tökéletes fodrász megtalálása
3. rész – Az ügyfél visszatér
Teltek-múltak a hetek, és Tom Hardy egyre inkább kezdett egy mindig kócos Pumukli-figurává alakulni. Ismét eljött hát a hajvágás ideje.
Ezúttal viszont már nem estem kétségbe, megvolt a törzshelyem (jójó, csak egyszer voltam ott, de akkor is), és magabiztosan vettem az utam az üzlet felé. Később kiderült, talán túlságosan is magabiztosan.
Mikor beléptem a szalonba, a jól megszokott kép fogadott: csaholó, ugató, póniméretű ebek közeledtek felém, de úgy nagyjából fénysebességgel. Rövid fogócskázás után észrevettem, hogy valami mégis más, mint a múltkor: ezúttal csak kéttagú volt a ménes. Vajon hová tűnt Kerberosz harmadik feje? Mindenesetre úgy döntöttem, nem teszem szóvá a dolgot, elvégre fodrászszalonban található kutyák számára ugyanaz az igaz, mint a beszélgetések számára az anyóssal: minél kevesebb van belőle, annál jobb.
Gyors köszönés után belehuppantam a fodrászszékbe. Ekkor tűnt csak fel, hogy az egyik sarokban egy idős nénike ül egy búra alatt. Nem az a tömött buszon előretolakodós fajta, hanem a kedveskedős, süteménnyel kínálós nagyi. Köszöntem is egy mosolygós csókolomot, hátha van nála egy kis zserbó! „Vágasson csak, aranyoskám, nekem még vagy egy fél óra mire megszárad a festék!” – nyugtatott meg pillanatnyi habozásomat látva.
Épp bele is fogtunk volna a hajvágásba, mikor észrevettem, hogy valami nincs rendben. A fodrászom csak árnyéka volt a múltkori figyelmes önmagának. Sehol egy mosoly, sehol egy kis érdeklődés, csak gépies, feszült mozdulatok egymásutánja. Mikor már a kezébe vette az ollót, bevillant a mondás, ami nálunk a családban generációk óta apáról fiúra száll: morcos nő kezébe éles tárgyat sose adj! Ezért hát óvatosan érdeklődtem, hogy biztos jókor jöttem-e.
„Igen-igen, csak kicsit aggodalmaskodom. Rudinak begyulladt a szeme.” Hmm, gondoltam Rudi biztosan egy kislurkó lesz, és rögtön empatikusabb üzemmódba váltottam: „Ó, sajnálom, nagyon rosszul van?” „Eléggé, fel sem kel egész nap, alig eszik, és még a farkát sem csóválja.” Itt kezdett kicsit tisztulni a kép, Rudi valószínűleg nem egy kicsit koránérő óvodás, hanem a harmadik hiányzó bestia lehet.
És akkor elindult az ebsztorik özöne. Meghallgattam, hogy cseperedett fel együtt a három blökimuskétás, Tina, Zserbó (végül is én akartam korábban a sütit) és Rudi, milyen okosan tudnak pitizni meg pukedlizni, sőt az utcán is fegyelmezetten sétálnak, kivéve, ha makacs hangulatban vannak. stb., stb., stb. „Na jó, de a hajammal ki foglalkozik?” – gondoltam.
Mint kiderült a hajfestős nagyi is nagy kutyatartó, és rögtön minden történetre rá tudott licitálni, hangoztatva, hogy az ő Fifikéje még kutyább kutya. Például éjszakánként sokszor nem tud aludni, mindig mozgolódik, sőt felkel enni a kis drága, ha nem tud aludni –aha, ha én rámolom ki a hűtőt egy álmatlan éjszaka, azt bezzeg senki sem tartja aranyosnak...
A sok öleb között pedig az én hajviseletem egyre jelentéktelenebb témává kezdett válni. Néha próbáltam megszólalni, hogy itt egy kicsit rövidebbre vagy ott egy kicsit hosszabbra, de vagy Tina kutya kalandjai vagy Rudi véreb kórlapja fojtotta belém a szót. Aztán egyszer csak az egyik sztori közepén kérdés nélkül lekerült a lepel a nyakamból: „Nahát, már el is készültünk, jól elbeszélgettük az időt!” - összegzett a borbélyom. Aha, hát ti lehet.
Belenézve a tükörbe Tom Hardy ezúttal sehol sem volt, a tincseim szomorúan kókadtak lefelé. A helyzet pedig csak romlott, mikor fizetéskor azt tapasztaltam, hogy a fodrászom a lehető legnagyobb természetességgel tette el a visszajárót. Ezzel is az elevenemre tapintott, háborogni kezdett bennem a skót.
Összességében bár a kutyákat is szeretem, borravalót is szívesen adok a jó munkáért, de most egyiknek sem volt itt a helye. A hajvágás fél órája számomra szent, és olyankor az ügyfél az első, ilyenkor dől el a frizurám sorsa, és bizony nem mindegy, hogy egy hónapig magabiztos Tom Hardy vagy csálé káposzta sérós napközis leszek. A fodrászom megszegte ezt a szabályt. Vagyis most már csak az exfodrászom…
A megfelelő hajszobrász keresése tehát tovább folytatódik...
Ajánlanád a te fodrászod? Tedd meg kommentben!
Még több élményt olvasnék: https://www.facebook.com/elmenygarzon